|
A szeretet ötféle nyelven beszél
|
|
Fontos, hogy ismerjük a szeretet nyelvét, mert ez az alapja minden igazán értékes emberi kapcsolatnak. Nem csak szavakban kell kifejeznünk, de tetteinkkel is a számunkra fontos embereknek, hogy szeretjük őket!
|
|
hirdetés
Ahhoz, hogy önmagunkról pozitívan tudjunk gondolkodni, hogy az önértékelésünk megfelelő legyen, elengedhetetlen, hogy a környezetünkből, elsősorban a szeretett fontos személyektől halljuk megfogalmazva, hogy jónak, szeretetre méltónak látnak minket és a cselekedeteinket értékesnek. (S ugyanígy fogják a gyermekünk önértékelését alakítani az általunk őróla mondottak.) A szülői házból hozzuk magunkkal az ott kapott útravalót. Van, akinek eleget mondták, hogy „Ez igen!”, „Köszönöm, hogy segítettél.”, „De szép vagy”, azonban vannak, akiknek ebből nem jutott elég, s felnőtt korukban is szomjazzák ezek a szavakat. Számukra ez az elsődleges szeretet-nyelv, ebből merítenek erőt.
Figyeljük meg, hogy egy nap alatt hányszor adunk és hányszor kapunk ilyen elismerő szavakat, s este beszélünk meg, ki mennyit vett észre.
A házasságban fontos, hogy megismerjük egymás kiemelt szeretet nyelvét, hisz azon keresztül lehet társunkkal legjobban „szót érteni”, egy érzelmi hullámhosszra kerülni.
Bizony, nem mindegy, hogy miként töltjük el az időnket egymás társaságában. A televízió nagy veszély az emberi kapcsolatokra! Persze nem akkor, amikor közösen akarunk valami szórakoztató, tájékoztató, kulturális igényünket szolgáló programot megnézni, s közben véleményt cserélünk, utána beszélgetünk róla. A veszély abban rejlik, ha az ottlétünk alatt a TV folyamatosan be van kapcsolva. A figyelmünket még akkor is elvonja, ha egymással kezdünk beszélgetni, mert fenntart bennünk egy feszültséget, hogy mielőbb kíváncsian visszaforduljunk a képernyőhöz, és kövessük az éppen látható eseményt. Az ilyen együttlét nem nevezhető „minőségi időnek”, mert csak az tudja kielégíteni a szeretet igényét, ha azt érezzük, a másik csak ránk figyel, most mi vagyunk neki a legfontosabbak, a legértékesebbek. Hiába mondja, hogy „szeretlek”, ha nem képes 10-15 percig folyamatosan rám figyelni, hozzám beszélni, engem kérdezni, rám reagálni. Van, akinek nem a kimondott szavak, hanem az együtt töltött idő a legfontosabb szeretet-kifejezési mód.
Az érintés mindenki számára a szeretet legérzékletesebb kifejezésmódja. Szükségünk is van a testi érintésre. Ez az elemi biztonság érzetét keltheti fel. Persze, életkortól és helyzettől függő, hogy az érintésnek mely formáját fogadja szívesebben az ember. A kismamák például a hasuk simogatását a férjüktől a legörömtelibb érzéssel fogadják, hiszen ezáltal őket és gyermeküket egyaránt elfogadva érzik. Ha valaki számára az elsődleges szeretet-nyelv a testi érintés, jó, ha ezt az igényét ki tudja fejezni, hogy a másik megérthesse.
Az apró ajándékok is kifejezik azt, hogy „gondolt rám”, „eszébe jutottam”. Ilyenkor, ha valakinek ez az elsődleges szeretet-nyelve, fontos, hogy sok apró ajándékkal, figyelmességgel éreztessük vele a szeretetünket. Ezek az emberek maguk is ilyen módon fejezik ki szeretetüket, s gyakran értetlenül látják, hogy a másik nem örül úgy, ahogy várták, sőt néha bosszankodva mondják: „A csokor virág helyett inkább mondtál volna egy kedves szót.”.
Ajándék lehet, ha párunkat elengedjük a barátaival focizni, horgászni, vagy ha megajándékozzuk kedvenc írójának könyvével…stb.
A szeretet egyértelmű kifejezése, amikor a másik kedvéért tesszünk meg dolgokat. Akár aktívan, például a kedvenc ételét főzzük, vagy úgy rendezzük át a szobát, ahogy ő szeretné, vagy lehet passzívan is a kedvére tenni, ha lemondunk valamiről, nem teszünk meg valamit, ami őt zavarná. A nagyobb szeretet természetesen nagyobb szívességekre vagy áldozatokra képes.
A szeretet-nyelvek között mindenkinek más az elsődlegesen és másodlagosan fontos. Vajon tudjuk-e magunkról és társunkról, hogy kinek melyek a fontosabbak. Mert ha azt akarjuk, hogy a másik tényleg boldogan érezze, hogy szeretve van, akkor lényeges, hogy az általa kedvelt szeretet-nyelven szóljunk hozzá. Hogy lehet ezt megtudni?
Figyeljük meg, hogy ő hogyan fejezi ki a szeretetét irányunkba, vagy mit kér leggyakrabban. Biztosan a saját nyelvén. Vagy hallgassuk meg figyelmesen, hogy mire panaszkodik. Azon a nyelven hiányzik neki a szeretet üzenet.
Jól tesszük, ha ezt a szeretet-nyelv problémát elmeséljük neki, s megkérjük, ő is gondolja át, mi lehet az ő, s az én legfontosabb szeretet-nyelvem. Pár napig figyelgessünk, majd beszéljük meg a tippjeinket. Utána pedig egymást segítsük abban, hogy egymás nyelvét jól kitanuljuk.
Mindez sokat fog kamatozni majd a gyermekekkel való kapcsolatban is, hiszen ők is így működnek, a szeretet-nyelv elemi szükségletüket hivatott kielégíteni. S az ő személyiségfejlődésük azon múlik, mennyire tudjuk mi, szülők feltölteni az ő „szeretet-tartályukat”. Mi, szerető társként egymást már „készen” kaptuk, többé-kevésbé kialakult felnőttként, s olyannak kell elfogadnunk egymást, amilyenek vagyunk. A közös életünk sok szép és fontos feladatra szerződik, nem pedig arra, hogy egymást megváltoztassuk. Semmiképpen ne igyekezzünk a társunkat átnevelni. Aki úgy indul neki a kapcsolatnak, hogy majd ebben-abban megnevelem a páromat, az hamarosan keserűen látja, hogy zsákutcában ment. Jó ezt mielőbb felismerni és azon dolgozni magunkban, hogy a társunkat a meglévő erényeivel és gyengéivel együtt legyünk képesek szeretni, és elfogadni. 20 éves kor felett az ember már nem formálható „vésővel”, jó esetben a szeretet melegének lehet némi formáló hatása. De a szándékos, kikövetelt megváltoztatásnak rosszak az esélyei, hiszen azt üzeni a társnak, hogy „Te így nekem nem vagy jó, csak úgy, ha…” Ez természetesen megbántódást és önvédelmet szolgáló érzelmi elzárkózást válthat ki. Mert ki szereti a húsában-lelkében érezni a szobrász vésőjét?! Sőt, ez az erőszakos beavatkozásnak megélhető elégedetlenség félő, hogy a szeretet érzésének a csökkenéséhez, hosszabb távon pedig annak visszavonásához vezethet. Kérdezzük meg magunktól, hogy nekünk örömünkre volt, amikor a szüleink folytonos kritikájukkal nyesegettek, nevelgettek bennünket? Pedig ez az ő feladatai közé tartozott, csak talán túlzásba vitték. Nekünk, mint szerető társnak azonban nincsenek nevelő feladataink.
|
Párkapcsolat 
