|
| A sáfrány, mint afrodiziákum |
|
Az ókori Egyiptomban a jómód jelképeként, mint fűszert, illatszert, gyógyszert, és ruhaszínezéket használták. Az iszlám orvostudomány szerint pedig erősíti a férfiak nemi vágyát, fokozza nemi aktivitásukat.
|
|
hirdetés
Európába Spanyolországon keresztül, arab közvetítéssel került a VIII. század környékén, azóta is Spanyolország az egyik legjelentősebb termesztője. Az iszlám orvostudomány ezenkívül még májbetegségek kezelésére alkalmazta.
Jótékony hatással van szív- és érrendszeri betegségekre is, csökkenti a koleszterinszintet és a magas vérnyomást. Régebben alkalmazták kis mennyiségben menstruációs zavarok enyhítésére, valamint az ókori görögök szerint nők érzéki vágyát is fokozza, ezért közkedvelt afrodiziákum. Ópium pótlására is használták, mert illóolaja izgató hatású, valamint sajátos, hosszú orgazmusérzést kelt. Vigyázni kell vele, mert mérgező vegyületeket is tartalmaz az illóolaja!
Festő- és fűszernövényként használták nagyanyáink, a húslevesnek is ezzel adtak különleges sárga színt. A második világháború után valahogy elfelejtettük, és csak mostanában kezdtük újra felfedezni.
Európában a legjelentősebb termelő Spanyolország, Európán kívül pedig Irán – a két ország adja a világ sáfránytermelésének 80%-át. A legjobb minőségű állítólag a kasmíri sáfrány, ehhez azonban nagyon nehéz hozzájutni. Jelentősebb termelők még India, Olaszország és Marokkó.
A fűszer ára - bármilyen meglepően is hangzik - vetekszik az arany árával, hiszen begyűjtése rendkívül kézimunkaigényes, főleg ha figyelembe vesszük, hogy átlagosan 150 000 (!) bibe kell 1 kg szárított fűszer előállításához. Nem csoda hát, hogy esetenként a sáfrányt a nálunk is termesztett sáfrányos szeklicével (más néven pórsáfránnyal) helyettesítik, rosszabb esetben hamisítják.
|
Szerelmi vágykeltök 
