|
| A szegfűbors, mint afrodiziákum |
|
A szegfűbors öt, a mirtuszfélék Pimenta nemzetségébe tartozó fafaj, illetve azok fűszerként használt termése.
|
|
hirdetés
A szegfűbors Közép-Amerikában, Nyugat-Indiában honos és termesztett, fás szárú növény. A fa terméseit és leveleit az indián népi gyógyászatban is alkalmazták. Emésztési zavarokat gyógyítottak vele. Kakaóval elkeverve szerelmi vágykeltőként, afrodizákumként is felhasználták.
A borsot kereső Kolumbusz Kristóf fedezte fel a Karib-szigeteken, és haláláig nem jött rá tévedésére. Első európai importját 1601-ben dokumentálták. "Pimientának" nevezte, mert ez a bors neve spanyolul, és számos nyelvben ezt a nevet vették át. Napjainkban néha az angolos "pimento" néven említik, ami számos félreértést szül, mert gyakran hívják így a pimiento paprikafajtát is Európában.
Hatóanyagai
Hatóanyagai az illóolaj (eugenol, cineol, fellandrén, kariofillén), a zsírosolaj és a gyanta. A magokból sajtolt olaj 70%-a eugenol: ez van a szegfűszegben, a fahéjban és a szerecsendióban is, ez az olaj ad jellegzetes ízt a Chartreuse-nek és a többi, évszázadok óta vele ízesített likőröknek.
Gyógyhatása
Teája gyomorgyengeség és felfúvódás megszüntetésére használható. Fájdalomcsillapító, érzéstelenítő hatása is ismert. A népi gyógyászatban borogatásokban az ízületi gyulladások enyhítésére használták; bár, mivel tannint tartalmaz, irritálhatja a bőrt, ha közvetlenül hozzáér.
|
Szerelmi vágykeltök 
