|
| A szerecsendió, mint afordiziákum |
|
A Dél-Indiai-szigeteken (Maluki és Molukki) őshonos, de sok más trópusi területen, így Új-Guineában, Ceylonban évszázadok óta kultivált növény sajátos íze, bódító, izgató hatása miatt. Elismert afrodiziákum.
|
|
hirdetés
A növény érett magja hallucinogén vegyületet tartalmaz. A mag 2-8, illetve 5-15 százalékát kitevő illóolaj 4 százaléka miriszticin, amely a szervezetbe jutva a meszkalinhoz hasonló szerkezetű anyaggá bomlik. A 10 grammnál nagyobb mennyiség eufórián és lebegő érzésen kívül erős szomjúságot, hányingert, idegességet és pánikot idézhet elő. Extrém nagy adagban halálos lehet! Gyógynövényként emésztési zavarok ellen, szélhajtónak használják.
Felhasználás
Régen a Holland-Indiai Társaság felügyelte a termesztését. Mint drogpótló anyag főként börtönökben használatos, lereszelve, teának elkészítve. Magbele a muskátdió, vörös magköpenye muskátvirág néven közismert. Az érett terméseket tűz felett szárítják, majd a magot kifejtik, és őrölt vagy darabolt formában forgalmazzák. Ázsiában dohányhoz adagolva, orron keresztül szívják, olykor pedig az éretlen termés héjából édes zselét készítenek. Magas olaj- és fehérjetartalmán alapul a vörösbarna színű, erős illatú muskátvaj gyártása.
Fűszerként nagyon kedvelt, kellemes, borsra emlékeztető illata van, mártások, levesek, főzelékek, töltelékek, vagdaltak, húsgombócok, sajtos ételek, halak, krokettek elkészítésénél alkalmazzák.
Ellenjavallat
Ideiglenes székrekedést és vizelési nehézséget okozhat. A szerecsendió olajai növelik a májon a zsír lerakódását. A szafrol nevű hatóanyaga rákkeltő és mérgező a májra!
|
Szerelmi vágykeltök 
