Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

Csípőficam ( Dislocatio coxae congenita )

 

Az egyik leggyakoribb és igen súlyos veleszületett fejlődési rendellenesség a csípőficam. Minél korábban fedezik fel, annál nagyobb az esély a teljes gyógyulásra, különben már nem biztos, hogy segíthet a többszöri operáció.

 

Csípőficamról (latinul luxatio coxae congenita) beszélünk, amikor a combfej a medencecsontban lévő ízületi vápán kívül helyezkedik el, vagyis ficamodott helyzetben van. Különböző fokozatai között számon tartják a kevésbé súlyos, úgynevezett ficamjellegű formákat is. (Ilyen például, amikor a laza ízületi tok miatt a combfej kimozdítható a vápából).


Ezek a jelenségek még nem tekinthetők valódi ficamnak, mégis gyakran kerülnek a hazai statisztikába. Ezért a 80-as évekbeli 8% után a legutóbbi hazai felmérések az újszülöttek 1,2%-ánál állapítanak meg csípőficamot, beleértve annak enyhébb válfajait is.


A különböző mérési szempontok miatt egymástól eltérő adatokról szólnak a nyugat-európai közlemények is. Többnyire 0,5%-ban határozzák meg a csípőficam előfordulási gyakoriságát. Bár ennél az átlagnál valamivel magasabb a magyar "valóság", de az elsőként idézett számnál azért kevesebb.


Hazánkban a 70-es évektől vált fontossá a csípőficam minél korábbi felismerése, kezelése. Vízkelety Tibor klinikaigazgató szorgalmazta az országos szűrőhálózat kiépítését és ehhez a megfelelő szakképzést. A csípőficam felfedezéséhez, kezeléséhez ugyanis kellő odafigyelés, nagy szaktudás és rutin szükségeltetik, mert sok a hibalehetőség - mondja a szakember.

Az ortopédszakma a szűrővizsgálatok következő menete javasolt:

  • az elsőre kerüljön sor közvetlenül a gyerek megszületése után;
  • a másodikra 3-4-hetes korban;
  • a harmadikra 3-4 hónapos korban.


E három alkalom akkor is szükséges, ha a korábbi vizsgálatokon mindent rendben találtak. Fontos, hogy ultrahangos szűrést is végezzenek, egyszer lehetőleg.


Az első állapotfelméréskor, a születés után legfeljebb néhány nappal, még rendszerint az újszülöttosztályokon dolgozó gyermekorvos veszi számba a rizikófaktorokat: az esetleges örökletes tényezőket. A csípőficam kialakulását "női vonalon" erőteljesebben határozzák meg a magunkkal hozott gének. Ennek oka feltehetően a női nemi hormonok hatása, amelyek az ízületek lazaságát idézhetik elő. Ha az édesanyánál előfordult ficamos rendellenesség, ezt lánya nagyobb valószínűséggel (14-16%) örökölheti, mint fia (6%). Amennyiben csak apai ágon halmozódott a betegség, megint csak több lányutód (6%) lehet csípőficamos, mint fiú (3%).



Lényegesek továbbá a méhen belüli történések és a születés körülményei is. Nagyobb a ficam (az orvosok így mondják: lukszáció) kialakulásának lehetősége például első szülésnél, koraszülöttnél, illetve kis súllyal születéskor, ikerterhességnél vagy magzati téraránytalanság esetén. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a relatíve kevesebb méhen belüli folyadék miatt a magzat kisebb helyre "szorul", ezért az ízületei nem fejlődhetnek normálisan: feszülnek, összenyomódnak. A farfekvéses szülés ugyancsak kockázatot jelent.



A vizsgálat eléggé összetett, ezért csak néhány elemét részletezzük. Az orvos mindenekelőtt azt nézi meg, hogy a hanyatt fekvő helyzetben lévő, behajlított csípőjű babánál mennyire húzhatók széjjel a combok. Ha azok érezhetően kötöttek, korlátozottak (szakmai nyelven: a csípő távolítási lehetősége csökkent), erre már oda kell figyelni. Ficamra utal, amikor az orvos egy speciális műfogással (amit Ortolani olasz sebész írt le kb. 60 éve) a combfejeket visszahelyezi a vápákba (repozíció), de amint elengedi azokat, újra kiugranak a helyükről. (Ezt hívják Ortolani-tünetnek vagy repozíciós-luxációs jelnek.) Egy másik, Barlow svéd ortopédorvosról elnevezett tünetnél a csípő a helyén van ugyan, de annyira laza, hogy elég egy kis erőbehatás és máris kiugrik, tehát instabil helyzetben van, bármikor kificamodhat, ezért kezelni kell.


Akkor fejlődhet jól a csípő, ha szabad és teljes mozgásra képes, szögezi le Szőke doktor. Ezért amikor kiderül, hogy a szóban forgó testrész normálisan a helyén van, de a kívánatosnál kötöttebb, akkor ezt valamiképpen oldani kell. Ennek egyik eszköze a terpeszbe kényszerítő pelenka (a gyógyszertárban vásárolható szivacsbetétes "rugi" nadrág) használata. De még ennél is hatékonyabb, ha minden tisztába tételkor a baba csípőjét jól megtornáztatják. Ennek mikéntjét megtanítják az anyának.


A gyereket hanyatt fektetjük, térdét behajlítjuk, majd a két combcsontot megfogva oldalirányban körkörösen mozgatjuk. Ezzel kilazítjuk a csípő körüli ízületi tokot és izmokat. Az anyai kezelés sikerességét tanácsos néhány hét után ortopédorvossal ellenőriztetni. Annál is inkább, mert manapság egyre több gyermek-ortopéd ambulancián egészítik ki a fizikális vizsgálatot ultrahangszűréssel, amivel a csípő állapota alaposabban feltérképezhető és pontosabban meghatározható, s követhető a terápia. Ezt leghamarabb 3-4 hetes korban érdemes elvégezni, mert akkor már nemcsak a combfej, hanem a vápa esetleges elváltozásai is jobban láthatók.


A csípő állapotának fokozatai: normális, laza, instabil, kimozdítható vagy valóban ficamos (luxált). E meghatározások a combfej adott helyzetét mutatják, ami ezek szerint lehet: normális, kicsit lazább, kimozdítható a vápából vagy már teljesen ki is mozdult. A vápa rendellenessége ugyancsak állapotbefolyásoló, elégtelen fejlődésekor (amit csípődiszpláziaként diagnosztizálnak) nem ad megfelelő porcborítást a combfejre.



A csípőficam az egész csípőízületet (vápa, ízületi tok, felső combvég) magába foglaló komplex betegség - nyomatékosítja szakértőnk a fenti példával. Szerencsére az összes alkotóelem nem mindig károsodott, de az előforduló súlyossági fokozatok és kombinációk betegenként módosíthatják a kezelés menetét.


Ennek megfelelően, a csípő minimális fejlődési zavaránál, mint ahogy azt már korábban fejtegettük, elegendő az orvosi kontroll melletti tornáztatás és a speciális pelenkázás. Ezekkel az egyszerű módszerekkel ideális esetben 4-6 hét alatt megfelelő érettségi fok érhető el és akkor az otthoni terápia máris befejezhető. Ha viszont az ultrahangos vizsgálat alapján már nem elegendő a torna (súlyosabb osztályozást kap az elváltozás), akkor egyebek között szóba kerülhet a Pavlik cseh ortopédorvos által kifejlesztett kengyel alkalmazása. A társadalombiztosító által nagyrészt támogatott eszközt kezdetben a gyereknek éjjel-nappal viselnie kell, idővel "lazulhat" a hordási idő. A csatokkal állítható bőrszíj-rendszer optimális helyzetben tartja a csípőt. Bár már vagy fél évszázada ismert, de lassan vált népszerűvé, némelyik országban még ma sem használják, bár jelenleg ez a legkorszerűbb konzervatív kezelési módszer. Annyira jó, hogy a kengyellel még a ficamodott csípő is (speciális felhelyezéssel) három hónap alatt meggyógyítható. Feltéve persze, hogy időben elkezdték a kezelést.


Ám még napjainkban is előfordul, hogy későn kerül ortopédorvoshoz a gyerek. Ha 3-4 hónapos korban fedezik fel a rendellenességet, már csak jókora erőfeszítéssel és biológiailag veszélyes kényszerpozícióval lehetne helyén tartani a csípőt. Addigra ugyanis annyira rögzül a ficam, hogy a kengyellel erőltetett feszes helyzet károsíthatná a combfej fejlődését, egészséges növekedését. Emiatt a konzervatív kezelést már nem alkalmazzák, hanem a sebészeti beavatkozáshoz megvárják, míg a csecsemő 5-6 hónapos lesz.



A legtöbb csípőficamos műtétet az Ortopédai Klinikán végzik az országban, évente 50 gyereket operálnak itt. További nagy ortopédsebészeti központ a fővárosban a Heim Pál Gyermekkórház, illetve vidéken a pécsi s a szegedi klinika.


A beavatkozás során föltárják a csípőt és az ízületi tokot, majd eltávolítják a vápában lévő kóros szövetet, s ideálisra formázzák. Ezután megpróbálják helyére tenni a combfejet, ami nem mindig megy egyszerűen, a megfelelő szög eléréséhez gyakran korrigálni kell a combcsontot. Ha ezzel is végeztek, fémlemezekkel és csavarokkal optimális helyzetbe rögzítik a csontot, végül a vápában az ízületi tokot varratokkal zárják, és 4 hétre medencegipszet raknak föl.

A másfél órás műtét, mint a leírásából is érzékelhető, komoly beavatkozásnak számít - de ennek terhét a gyerekek féléves korban még jobban viselik, csontozatuk kellően alkalmazkodik az új helyzethez, s eredményesebb a rehabilitáció is. (Minél későbbre halasztják az operációt, annál kétségesebb a sikere). A medencegipsz levétele és a röntgenkontroll után a beteget a gyógytornász néhány hétig a kórházban, majd otthon tornáztatja.


Ha minden jól alakul, egészséges kortársaival azonos időben kezd el járni a gyerek. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy mivel komplex fejlődési rendellenességről van szó - amit a csípőficamműtéttel nem oldottak meg teljesen -, bizonyos elváltozások visszamaradhatnak és a fejlődés folyamán, még előjöhetnek, deformitások jelentkezhetnek. Emiatt ismételt kezelésekre, korrigálásokra lehet szükség.


A rendellenesség súlyosságától függ a teljes gyógyulás lehetősége. Felnőttkorban előfordulhat például korai ízületi kopás. Optimális esetben a csípőficammal született és időben ellátott gyerek felcseperedve ugyanolyan életet élhet, mint bárki más: akár fizikai munkát is végezhet, a nő szülhet.



Bár a versenyszerű sportolás nem ajánlott, ám a rendszeres úszás és kerékpározás igen, mert ezek jótékonyan hatnak a testtartásra és az ízületekre.



 

Keresés

t